Jobb lett volna rájuk hallgatni

Még csak húszas éveim elején járok, de már rájöttem arra, hogy a szülőknek, habár néha nem is úgy tűnik, vannak megfogadható tanácsaik. Illetve olyan nevelési eszközeik, amiket mindannyian utáltunk, de később kiderül, hogy ennek sokat köszönhetünk. A lista nagyon hosszú, meg sem próbálom felsorolni teljesen, inkább csak néhány példát említek.

Ilyen lehet például, hogy reggel, délben és este együnk. Ugye ezzel sokáig nincs is probléma, mikor a reggeli szépen ki van készítve suliba indulás előtt, napközben pedig a menza vár tárt karokkal és rendkívül finom, minőségi ételekkel. Erről ne is ejtsünk több szót. Mármint a menzáról. Aztán mikor eljön az az idő, mikor magunknak kell gondoskodnunk ételről a nap folyamán, már egészen más a helyzet. A reggelit nagyon sokszor elhanyagoljuk, délben esetleg megeszünk egy jó szendvicset, majd vacsoráig megint semmi. És ez napról napra változik, van, hogy az ebédhez is csak délután 2-kor jutunk, és addig korgó gyomorral kell dolgoznunk, tanulnunk, és egyebek. Ennek hátránya egy ideig nem is látszik meg, de tapasztalatból mondom, később visszaüt. Jönnek a gyomorproblémák, az orvosok, kivizsgálások, gyógyszerek és súlyosabb esetben a kórház. Persze ez általában gyógyítható, csak igen kellemetlen. És ez minek köszönhető? A rendszertelen evésnek. Épp ezért érdemes újra elővennünk szüleink nevelését: napi minimum háromszori étkezés, amennyire lehet, azonos időpontokban. Nem kivitelezhetetlen.

A másik ilyen örök érvényű téma a fogápolás. Na, ettől tényleg a falat kapartam. Állandóan hallgattam, hogy így kell fogat mosni, meg úgy kell, ennyi ideig, ilyen-olyan körkörös mozdulatokkal, mert máshogyan nem ér semmit, csak ha pontosan ilyen sugarú körpályán, meghatározott szögsebességgel, 5-ször pozitív, 5-ször negatív irányba sikáljuk, majd 2.8 milliméterenként haladunk kelet-nyugati irányba. Persze fontos, hogy csak az alsó fogsoron, a felsőn már az észak-déli irány a javasolt. Ez folyt még a csapból is. Emlékszem, mikor az általános iskolában, az aulában egy óriási fogsoron mutatták meg egy szintén óriási fogkefével, hogy hogyan kell. Hát ez tényleg mindennek a teteje volt. Nem csoda, hogy amint beköszöntöttek a kollégista éveim, időnként elhanyagoltam a fogmosást. Hiba volt.

Néhány hónapja érzem, hogy nincs minden rendben a fogaimmal, viszont félek elmenni fogorvoshoz. Utoljára még a gimiben voltunk, és az is Székesfehérváron volt. De kénytelen leszek fogászatot keresni Budapesten. Nem olyan egyszerű megtalálni a megfelelőt. Sok embernek van rossz, régi emléke a fogorvosról, miután nem igazán szeretne elmenni többet egy rendelőbe. Persze azért akadnak olyan feltételek, amik mellett kevésbé szorongva ülök bele a székbe. Például a rendelő hangulata. Amelyik rendelő teljesen hozza a korház érzését, már ott el van veszve az ügy számomra. Főleg, ha nem tudnak egyből fogadni, és várnom kell. Hát az maga a pokol. Inkább legyen valami kellemes a váró. Lehetnek benne érdekes magazinok, újságok elhelyezve, különböző képek, amik lekötik az ember figyelmét. Mondjuk azért azok se a fogakat ábrázolják, vagy ha mégis, legyen vicces. Aztán bent a rendelőben is meg lehet teremteni hasonlóan kellemes érzéseket. És itt nem utolsó az orvos személye. Ha undok, az nem jó, ami sajnos előfordul, mégiscsak ember. De ha mosolyogva, jó kedvűen fogadja a pácienst, akkor máris megteremti a bizalmat az emberben. Ezek után szívesen hallgatunk rá, és fogadjuk meg a tanácsát is. Főleg, ha látjuk rajta, a fogunkon kívül nem a saját zseb tömése a célja, hanem valóban nekünk akar segíteni. Na, egy ilyen fogászatot kell, hogy keressek, és minden rendben lesz. Úgy hiszem, nem lehetetlen. Lehet a nagyobb kihívás még mindig az, hogy be merek-e majd menni, vagy sem. De erőt kell vennem magamon, csak nem lehet annyira rossz. Elvégre ez nem egy középkori kínvallatási módszer, hanem egy szépen fejlődő orvostudomány.