Játszó kislányok és szülői beszélgetés a konyhabútor mellett

A kislányom nemrég óvodás korba lépett és ezzel megkezdte a szocializálódását más, vele egykorú gyerekekkel. Eleinte aggódtam, hogy Fruzsinak sikerül-e majd beilleszkedni és barátokat találni, de szerencsére felesleges volt az aggodalmam, mert a lányom alig néhány nap után már össze is barátkozott az egyik csoporttársával, Lindával.

Nemcsak Fruzsinak, hanem nekem is változást hoztak az elmúlt hónapok, hiszen amíg ő az oviban van, én újra dolgozni kezdtem. Nagyon élveztem, hogy az utóbbi három és fél évben minden időmet a lányomnak szenteltem, hiszen a születése nagy változást hozott az életemben. A férjemnek, Bencének, és nekem ő az első gyerekünk, ezért az első néhány hónapban és évben rengeteget kellett tanulnunk a szüléségről és a gyereknevelésről.

Amikor azonban Fruzsi elérte az óvodás kort, én is örültem, hogy újra visszamehetek dolgozni és több időt tölthetek felnőttekkel, mert az utóbbi időben ez már kicsit hiányzott. Eleinte bűntudatom volt, hogy Fruzsit ilyen hamar oviba vittem, azonban mikor azt láttam rajta, hogy felszabadult és boldog a kortársai között, akkor nagyon megnyugodtam.

Mindig elmeséli, hogy mi történt vele aznap, mi volt az ebéd és kikkel játszott. Egyedül csak a délutáni alvás miatt szokott néha morgolódni, de ha emlékeim nem csalnak, úgy emlékszem, hogy azt kicsiként én sem szerettem. Bezzeg most! Mit nem adnék érte, ha a főnököm minden délután egy óra csendes pihenőre kötelezne.

Mivel Fruzsi és az egyik kislány, Linda, nagyon jóban lettek az elmúlt hónapokban, egyik délután, mikor mentem a lányomért, Linda anyukája leszólított és megkérdezte, hogy egyik délután hazaviheti-e magával Fruzsit néhány órára, hogy a lányok még játszhassanak kicsit.

Először furcsán éreztem magam a gondolattól, hogy szinte egy idegenre bízzam a gyerekemet, de váltottam néhány szót az óvó nénivel, aki megnyugtatott, hogy Linda anyukája, Márti, egy tünemény és egy percig se aggódjak.

Megbeszéltük, hogy másnap délután Mártiéknál fognak játszani a lányok és én oda megyek majd érte hat körül.

Így is lett, hatkor becsöngettem a házba és Márti beinvitált, de a lányoknak eszük ágában sem volt abbahagyni a játékot, szóval adtunk nekik még egy kis időt és beszélgetni kezdtünk a konyhában. Nagyon modern és ízléses konyhájuk van, a konyhabútor pedig annyira tetszett, hogy egy az egyben elfogadnám magamnak is!

Sokat beszélgettünk munkáról és gyereknevelésről. Márti pár évvel idősebb nálam, de neki már van egy harmadikos kislánya is, illetve egy éve született egy kisfia is, szóval mostanában a napja nagy része a gyerekek körül forog. Mondta, hogy néha nem egyszerű a három gyerkőccel, de a férjével mindketten nagy családra vágytak és nagyon élvezik az együtt töltött órákat.

Adott nekem néhány hasznos tanácsot, hogy mit csináljak Fruzsival, mikor rá jön a hiszti, vagy éppen nem akarja megenni a brokkolit. Én pedig megosztottam vele, hogy a férjemmel nagyon szeretnénk még egy babát, de kicsit félek, hogy meg tudom-e osztani úgy a figyelmem két gyerek között, hogy egyikőjük se szenvedjen hiányt semmiben.

Márti megnyugtatott, hogy eleinte ő is ettől tartott, de amint megszületett Linda, valahogy természetesen jött minden magától és a nagyobbik lánya sem sínylette meg, hogy egy kicsivel kevesebb idő jut rá.

Nagyon jó volt Mártival beszélgetni, közben megittunk egy finom gyümölcsteát is, a lányok pedig hihetetlenül boldogok voltak attól, hogy másfél órával többet játszhattak.

Persze Fruzsi még így is szomorú volt, mikor elindultunk haza, de megnyugtattam, hogy holnap úgyis találkoznak az oviban, ráadásul legközelebb ő is áthívhatja hozzánk Lindát, de csak akkor, ha Márti néni is megengedni.

Miután Fruzsit lefektettem, este felhoztam a baba témát a férjemnek, aki nagyon boldog volt attól, hogy készen állok a második gyerekre is.

Azt hiszem az aggodalmaim addig nem fognak elmúlni, amíg meg nem tapasztalom, hogy képes leszek mindent megoldani, ráadásul nem tudom, hogy Fruzsi hogy reagálna arra, ha testvére születne, de szerintem örülne neki.

Holnap reggel az ovi felé menet meg is fogom kérdezni tőle, hogy mit szólna egy hugicához, vagy öcsikéhez.