Az iskolatáska, ami megtanította a fiamat az öngondoskodásra

Emlékszem kiskoromban mennyire vágyakoztam egy olyan babára, mint amilyen Melindának, az egyik osztálytársamnak volt. Féltékeny voltam rá, amiért neki megengedhetik a szülei, hogy ilyen drága dolgokat vásároljanak, míg én a nővérem kinőtt ruháiban jártam és az ő hátrahagyott játékait örököltem meg, mikor már túl nagy volt hozzájuk. Apukám a futószalag mellett dolgozott egy műszaki cikkeket gyártó üzemben, három műszakban, nem sokat láttuk őt. Anyukám háztartásbeli volt, de mikor mindketten óvodába, vagy iskolába jártunk, és a nővérem elég idős lett hozzá, hogy egyedül vigyázzon rám otthon, ő is talált magának egy 6 órás irodai állást. A legfontosabb éveimet így lényegében a nővérem felügyelete mellett töltöttem, aki csupán 5 évvel idősebb csak nálam, szóval gyerekként magunkra voltunk hagyva. Emiatt persze sosem haragudtunk a szüleinkre, mert tudtuk, ők azért dolgoznak, hogy mi megéljünk és megteremtsék nekünk azt a közeget, amit otthonnak neveztünk. Miután elvégeztem a gimnáziumot, követtem a nővéremet Budapestre. Mire én felköltöztem a fővárosba, ő már elvégezte a szülésznő képzést és egy pesti kórházban kezdett el dolgozni. Én sajnos nem tudtam egyetemre járni, mert anyáék már nem tudták volna fizetni, így 18 évesen munkába álltam. Miután felköltöztem, teljesen magamra voltam utalva, meg kellett tanulnom a szülői támogatás nélkül élni és öngondoskodásba kezdeni. Nem sokkal később megismerkedtem Viktorral, akivel összeházasodtunk és most közösen neveljük a 11 éves fiunkat, Arnoldot.

Arnold, a Real Madrid-rajongó

Arnoldról tudni kell, hogy imádja a focit, a kedvenc csapata a Real Madrid. Az apjával minden meccset megnéznek, ez már egy jól bevált szokás náluk. Minden évben megkapja tőlünk a FIFA játékot, azzal foglalja le magát általában iskola után. Boldog vagyok, hogy neki már nem nélkülözve kell felnőnie, Pesten több lehetőségem volt jól fizető munkát találni és Viktor állása is igen jó pénzt ad, így sosem volt gondunk az anyagi dolgokkal. Természetesen anyáéknak is segítek, amikor tudok, nyugdíjasként vidéken azonban nekik sincs már szerencsére sok problémájuk a pénzzel. Mivel közeledett a gyerek születésnapja, ki kellett találnom, mit kap tőlem ajándékba. Sokat nem kellett gondolkodnom a dolgom, mert biztos voltam benne, hogy valamiféle focis témájút szeretnék neki venni. Sokféle Real Madrid-os holmija volt már, de tudtam, hogy abból sosem elég, így ezen a vonalon indultam el, mikor nekiálltam az interneten böngészni. Azt gondoltam, olyat kéne venni, amit magánál tud hordani napközben is.

Egy jó tipp és a focis szülinap

Bent a munkahelyemen megkérdeztem Évát, a barátnőmet, hogy tudna-e nekem ajánlani egy megbízható oldalt, ahonnan lehet Real Madrid-os dolgokat rendelni. Tudtam, hogy az ő fia is rajongó, ezért fordultam hozzá segítségért. Ő ajánlotta nekem a Játék Webshop oldalát, azt mondta, ő már többször is rendelt tőlük és eddig mindent kézhez kapott sérülésmentesen, megbízhatónak tartja az oldalt. Örültem, hogy egy ismerőstől kaptam ajánlást, így jobban megbízok egy üzletben, mintha csak az interneten olvasok róla véleményeket. Aznap este otthon felkerestem az oldalt, ahol rengeteg Real Madrid-os kiegészítőre bukkantam, de a legjobban a Real Madrid iskolatáska tetszett, többféle is volt belőle, nehéz volt kiválasztani, melyiket szeretném megrendelni a fiamnak. Miután beraktam a kosárba a terméket, még kiválasztottam pár ilyen témájú iskolaszert, hogy egy teljes készlete lehessen belőle. Az árak is igazán vonzóak voltak számomra, Viktort is megvártam a vásárlással, de neki is szimpatikusan voltak az árak, így nem volt semmi akadálya a megrendelés leadásának. Mivel egy megbízható futárszolgálattal küldik ki a csomagokat, biztos voltam benne, hogy hamar meg fognak érkezni az ajándékok, ebben Éva is biztosított, hisz elmondása szerint két nap alatt kiérkeztek a megrendelt termékek hozzájuk. Nekem sem kellett csalódnom az üzletben, hisz mi is napokon belül átvehettük a futártól a Real Madrid-os termékeket. Az apjával rendeztünk egy kisebb születésnapi bulit Arnoldnak, focis témában, még a tortát is apró marcipán focilabdák díszítették. Áthívtuk pár osztálytársát meg a szomszéd gyerekeket, akikkel focizni szokott délutánonként, hangulatos kis összejövetel volt. Arnold nagyon örült az ajándékoknak, a barátainak is tetszettek, sokan megkérték a szüleiket, hogy ők is szeretnék ezt-azt az oldalról.

Elveszett a kedvenc táska? Sebaj, veszünk újat!

Arnoldhoz annyira hozzánőtt az új Real Madrid iskolatáskája, hogy nem volt hajlandó még edzésre sem másban menni, mindig átpakolta az iskolaszerei helyére az edzős cuccát és azzal ment el futball órára. Kicsit féltettem, hogy mindenhova magával viszi, nagyon szerette és nem akartam, hogy egyszer elhagyja valahol. Anyai ösztöneim azonban úgy tűnik előre megérezték a bajt, mert egyik délután edzésről hazajőve láttam, hogy ki van sírva Arnold szeme, a táskája pedig sehol. Elmesélte, hogy valószínűleg a buszon hagyta a focipályáról hazafele jövet és már csak akkor vette észre, mikor leszállt, a busz pedig elment. Azonnal felhívtam a buszokat üzemeltető cég talált tárgyak osztályát, de sajnos nem adták le még náluk és a sofőr sem találta a buszon, mikor végignézte azt a garázsban. A gyerek és én sem az edzős holmikat sajnáltuk, hanem az iskolatáskát, amiért annyira odavolt. Mivel láttam, hogy mennyire el van keseredve az esettől, megígértem neki, hogy ha napok múlva sem lesz meg, akkor veszünk neki egy másikat. Ekkor meglepő mondat hagyta el a száját: „Hagyd anya, a félretett zsebpénzemből majd megveszem én, az én hibám, hogy elhagytam!” Meglepődtem, hogy a 11 éves fiam ilyen felelősségteljesen gondolkodik, az ilyenfajta öngondoskodás is fontos, hisz gondol ránk, a szüleire, hogy nekünk is kiadás – mondjuk igazán nem sok – a táska újbóli megvétele. Mikor elmeséltem Viktornak, ő is büszke volt Arnoldra a felnőttes gondolatokért.

Ismét együtt

Mivel napok múlva sem lett az elhagyott táska, Arnold tartotta a szavát és odaadta nekünk a pénzt az újra. Ismét ellátogattam tehát a Játék Webshop oldalára, ahol volt még raktáron az adott Real Madrid iskolatáskából, így semmi akadálya nem volt a rendelés leadásának. Ismét hozta a szintet a bolt, mert hamar megérkezett a cseretáska, aminek Arnold nagyon örült. A lelkére kötöttem, hogy most nagyon vigyázzon rá és inkább az edzős ruháit ne abban vigye magával. Azóta úgy vigyáz arra a táskára, mint a szeme fényére, az előző iskolatáskáit mindig levágta a sarokba, mikor hazaért, de ezt azonnal beviszi a szobájába és kipakol belőle, majd beakasztja a szekrénybe. Jó volt látni, hogy a gyerek megbecsüli azt, amiért „megdolgozott”, hétszentség, hogy ha felnő, ő is arra fog törekedni, hogy minél inkább öngondoskodóbb legyen és megálljon a saját lábán.