Az eltűnt férfi aktatáska

Van egy kis baráti társaságunk, akikkel néhanapján eljárunk sörözgetni, amikor az asszonyok elengednek. Mostanság egyre többet járunk el, és nagyon sokáig szoktunk ellenni. Sörözgetünk, néha lemegy egy-két kevert is, olykor egy kis pálinka, ez meg az. Egyik nap nagyon berúgtunk, s alig bírtunk hazamenni. Másnap mivel szerencsére hétvége volt Józsi idegesen hívott fel.

  • Figyelj, Géza! Nem fogod elhinni mi történt. Eltűnt a táskám!
  • Micsoda? – kérdezte. – Nem hagytuk ott a kocsmába?
  • Nem! Betelefonáltam a kocsmába, de elvileg nem találtak. Egy fekete férfi aktatáska. Nem emlékszel merre hagytuk? A feleségem ki fog nyírni miatta! Tőle kaptam!
  • Én inkább az irataim miatt aggódnék.
  • Azok szerencsére megvannak. Itthon hagytam őket. Pénzt se vittem sokat! De az a táska! Tiszta új volt!
  • Jól van komám, ne aggódj! Menjünk el a kocsmába, hátha megtaláljuk mégis valahol.

Józsi nagyon aggódott. Egyrészt nagyon szerette azt a táskát, másrészt félt a feleségétől, hogy ha megtudja, kitekeri a nyakát.

Sajnos a kocsmába nem találtuk meg. Pedig mindent felkutattunk. Az egész utcát bejártuk, még a kukákba is belenéztünk, hátha meglesz, de nem. Józsi nagyon bánatos volt. Otthon megkérdeztem a feleségem.

  • Teréz, drágám! Nem tudod, hogy a Józsi felesége honnan vette a Józsinak azt a nagyon fáin aktatáskát?
  • Amit szülinapjára vett neki? Csak nem elhagyta?
  • Nem, ugyan… – hazudtam. – Csak szeretne ő is venni a feleségének valamit. S hátha olyan helyről vette ahonnan a Józsi is tudna valamit venni az asszonyának.

Teréz nem igen volt lelkes a titok kifecsegése miatt. Végül kiszedtem belőle, hogy Józsi felesége egy internetes oldalról rendelte meg az aktatáskát, meg hogy nem is volt olyan drága.

Azonnal felkerestem Józsit. Felkerestük a feleségem által mutatott oldalt, és igazán szép férfi aktatáskákra bukkantunk.

Hogy azok milyen jól néztek ki! Van ízlése a Józsi feleségének az biztos! Szerencsére a sok szűrő beállítással könnyen ki tudtuk keresni azt a terméket, amit annakidején az asszonyka rendelt. A kis asszonyka persze hogy a legfainabb terméket rendelte meg! Külső rekesz, belső rekesz, minden volt! El se hittük, hogy ilyen csúcs oldaltáska, és ilyen olcsó megrendelni. Pár nap múlva ki is hozták, a mi címünket adtuk meg szállítási címnek. Amint meghozták, fel is hívtam Józsit. Mikor közöltem Józsival a jó hírt, hogy meghozták a szép új táskáját, elszomorodott. Megkérdeztem, hogy miért nem örül. Azt mondta azért, mert az imént hívta fel a Jenő barátja, hogy tévedésből véletlen hazavitte az ő aktatáskáját is, és most visszaadná. Nagyot röhögtem szegény Józsin.

  • Na, idefigyelj, Józsi! – mondtam neki. – Bár a cég készségesen visszavenné a táskát, ha visszaküldjük, és a pénzt is visszakapnád, én nekem megtetszett ez a táska. Megveszem tőled, és akkor nem kell visszaküldeni!
  • Tényleg? – kérdezte.
  • Hát persze! Nem zavarna, hogy ugyanilyenünk lenne?
  • Dehogy! Mivel segítettél nekem, megérdemled, hogy neked is legyen egy ilyen fáin aktatáskád!
  • Köszönöm, komám. Lehet, hogy az asszonyomnak is rendelek onnan valamit. Azt ajánlom, hogy te is tégy így, mert én azt hazudtam az asszonyomnak, s ha nem teszel te is úgy, gyanút fognak!

Ez már nem tetszett neki annyira. De belátta, hogy most ez lenne a legbiztonságosabb. Így én megadtam neki az aktatáska árát, ő pedig rendelt egy női táskát a feleségének ajándékba. Az asszonyka nagyon örült neki! Talán ő járt a legjobban. Na, meg én. Ebből is látszik, hogy milyen kifizetődő, ha az ember minden helyzetben feltalálja magát, és önmaga gondoskodik a problémák megoldásáról. Mert a végeredménye egy kis baleset helyrehozásának helyből nem egy, hanem három szuper táska!