A tanulás sosem késő

Posted on

library-150367_1280Mint ahogy a közmondás is mondja, „Jó pap is holtig tanul”.  A mostani világban ez főként igaz. Munkahelykeresés, manapság egészen más módszereket és felfogást igényel, mint régebben. Változik a világ, és ha életben szeretnénk maradni, követnünk kell a változásokat. Nagyon felpörgetett világban élünk, köszönhetjük ezt a technikai fejlődésnek. Aki lemarad ezeknek a változásoknak a követésében, igen csak hátrányba kerül, a munkahely keresés területén. Manapság nem elég, hogy van egy szakmánk, egy diplománk.  Mára az sem ér önmagában túl sokat, ha a számítástechnika terén otthon vagyunk. Minden esetben csak akkor vagyunk piacképes munkavállalók, ha egy komplett rendszerben tudunk érvényesülni. Ennek van jelenje, és ennek van jövője. A nyelvtudás elengedhetetlen, szinte már minden valamire való cégnél. Mivel a magyar ipar nagy százalék, külföldi piacot szolgál ki, így elengedhetetlen az, hogy valamilyen idegen nyelvet, vagy szerencsésebb esetben, nyelveket beszéljünk. A nyelvtudás szintje sem elhanyagolható. Nem elég az, hogy az iskolában elsajátított, tényleg alap szintű, sok esetben csak papíron szereplőtudással eladjuk magunkat egy komolyabb cégnél. Ez általában már a jelentkezés első fázisában kiderül, és akkor döbbenünk rá, hogy szinte semmit nem tanultunk az iskola padjaiban. Akkor elkezdünk vagy beletörődni a sorsunkba, és egy jóval alacsonyabb szintű munka után nézünk, vagy áldozunk időt, pénzt és energiát arra, hogy a piacképességünk esélyeit feljavítsuk. Mindenféleképpen ez utóbbi a szerencsésebb megoldás.

Önfelmérés, és esélynövelés.

Amennyiben lehetőségünk van rá, már a munka keresés előtt mérjük fel tudásunk szintjét, és kezdjük el képezni magunkat. Ez annyiból szerencsés, hogy nem akkor kell szembesülnünk azzal a kellemetlen ténnyel, hogy nem vagyunk alkalmasak betölteni egy olyan állást, amit szeretnénk végezni, amikor nagy nehezen behívnak egy állás interjúra. Ha egyszer meghallgattak minket, és alkalmatlannak találtak, szinte nincs több esélyünk egy újabb megalgatásra, hogy korrigáljuk a bakinkat.

Innentől kezdve, megint indul, az egész tortúra előröl. Kezdődik a hosszas álláskeresés, az idegtépő várakozás a válaszokra, és egyre jobban kétségbe esünk, hogy ellőttük a puskapórt idő előtt. Ezt ne akarjuk, mert a vége általában mindig egy előnytelen kényszer megoldás, amiből nagyon nehéz kimászni.

Hogyan mérjük fel tudásunk szintjét, és hogy fejlesszük?

Szakmai tudásunkat, igazából nagyon nehéz felmérnünk, mivel minden cégnél speciális igények alakultak ki.  Így azt inkább csak megérzésből, vagy esetleg szakkönyvek tanulmányozásával lehet felmérni. A szakirodalmak böngészése, mindenféleképpen segít a szinten tartásban, és talán a tudásunk is lassabban kopik.

A nyelvtudásunknál azonban egy kicsit más a helyzet. Ebben az esetben, vigyázzunk a megérzéseinkkel, mert nem is gondolnánk, hogy az évek alatt, ha nem használtuk ezt a megszerzett tudást, mennyit tud kopni, és mennyire használhatatlanná tud válni. Javaslom, hogy keressünk fel egy nyelvtanárt, és vele méressük fel az állapotunkat. Személy szerint én ezt úgy intéztem, hogy egy barátomtól halottam, hogy nem messze van egy nyelviskola Budapesten az Árpád híd budai hídfőjénél. Azonnal felkerestem őket, és készítettem egy felmérést. Meglepően rossz eredmény született. Azonnal beiratkoztam egy intenzív tanfolyamra, és felszedtem azt a tudást amire szükségem volt. Érdemes volt rá szánnom az időt, és a pénzt, mert az első állásinterjúmon máris sikeresen érvényesítettem, az immár, használható nyelvismeretemet, és egy nagyon jó állásra tudtam szert tenni. A szakmai előmenetelemet nagyban befolyásolta, hogy anyanyelvemen kívül, még két másik idegen nyelvet is tudok megbízhatóan használni. Sikeres vagyok a cégnél, és további szakmai képzéssel, még nagyobb eredményekre és sikerekre számítok.

Remélem tudtam valami ösztönzővel szolgálni azoknak, akik hasonló cipőben járnak, mint én jártam. Sok sikert és megfontolt, tudatos álláskeresést kívánok.