A szülői jótanácsok

Posted on

Amikor szülők leszünk, és ott egy kisbaba, akit el kell látnunk, akkor növünk fel igazán a feladathoz. Persze, nem lehet mindenre előre felkészülni.

A korszakok

boy-117025_1280Minden korszaknak megvan a maga szépsége. Persze, minden könnyebb szerintem, amíg kicsit a gyerekek, és ránk vannak utalva, mi gondoskodunk róluk. Persze nehéz, mert ki kell találnunk, hogy miért sír, éhes, szomjas, melege van, vagy éppen fázik, de ahogy nőnek a gyerekek, úgy nőnek a gondok is velük.

Én nem akartam elhinni, amikor mondták, hogy kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond, tartja a mondás is. De amíg kicsi, nem tud legalább visszabeszélni, feleselni, vagy éppen rendet rakni. Persze, számos dolog van, amit még fel lehetne ide sorolni.

Azért ha belegondolunk lehet, hogy nehéz, amikor a baba sír, de ahogy egyre több időt töltünk vele, megismerjük, azt az apró életet, és rájövünk, hogy mikor miért sír, vagy éppen mi lehet a gondja. Sokkal könnyebb ez, mint amikor egy nagyobb gyerek, a dackorszaka kellős közepén, becsapja maga mögött az ajtót.

A bölcsődés, és az óvodás korszak annyira helyes. Ahogyan fejlődnek, napról napra észrevehető a változás. Minden érdekli őket, mindent meg akarnak nézni, fogni, és tanulni. Az én gyermekeim nagyon szerették a verseket, könyveket, meséket. Beszélni alig tudtak, de már verset mondtak. Persze itt is van, duzzogós korszak. Na ez megint egy borzasztó időszak. Emlékszem, az egyik gyermekem, eléggé duzzogós volt. Valami nem tetszett neki, vagy nem úgy történt, ahogyan ő szerette volna, akkor a két karját összefonta, és motyogott az orra alatt, vagy éppen hátat fordított. Persze idővel mindent meg tanulunk kezelni, és sok mindent ki is nőnek.

A kamasz korszak, külön egy katasztrófa korszaknak nevezném el. A mi időnkben (majd negyven éves vagyok) azért nem kezdődött olyan korán ez a korszak, mint most. A gyerekek szabályosan, negyedik osztályban elkezdenek már változni, kamaszodni, és minden jön, ami ezzel jár. Semmi nem jó soha, mindennel elégedetlenek. Próbáljuk irányítani őket, még ha ezt nehezen is viselik, megmondani nekik, mi a helyes, és mi a helytelen, de nem túl sok sikerrel.

Amint bekerülnek felső osztályba, ők lesznek a nagyfiúk, és a nagylányok, és nehéz nekik megmagyarázni, hogy nekik a legfontosabb dolguk a tanulás. Jött is mindig a válasz erre a témára „Már megtanultam, készen van…” aztán persze a vége mindig az volt, hogy fele lemaradt, vagy nem készült el a házi, vagy nem lett megtanulva az adott feladat.

Az általános iskolából kikerülve, a középiskola kezdete sem a legjobb korszak. Mindenki keresi az új helyét a közösségben, és a közösségnek elég nagy formáló ereje van. Itt változnak leginkább az egyéniségek, a stílusok. Ha valaki egy jó, kicsit szolidabb közösségbe kerül be, akkor szerencséje van. Persze nem lesz mindenkinek mindig szerencséje. Van aki bekerül, egy sznobokkal teli társaságba, ahol kinézik, azért mert ő nem vehet magának mindig új ruhát, vagy nem vásárolhat minden nap a büfében, vagy a kisboltban. De ebben az időszakban már jelen vannak meglehetősen a káros szenvedélyek is. Sajnos igaz, ha valaki gyenge, és eltaposható, azt el is fogják.

Szerencsére az én gyermekeim nem voltak gyengék. Két fiam van, és egy lányom, a középső a lány. A nagyobbik fiam, vendéglátó főiskolára jár, ez mellett pedig most még egy barista tanfolyamra. Neki is voltak nehéz korszakai, de azt gondolom, a fiúkkal, sokkal könnyebb volt minden, minta lányommal. Ő igazán nehéz dió volt ebben a korszakban. Most már az érettségire készülve, kezd az ő feje is benőni, és komolyodni. Öcsi, ő a legkisebb, de talán vele volt a legkönnyebb. Minden olyan könnyedén ment, bár lehet csak azért érzem úgy, mert már nem vettem fel minden kis „hülyeségét”.

 

Soha nem lesz egyszerű feladat szülőnek lenni! De ezt már akkor tudtuk, amikor bevállaltuk, hogy családunk lesz, és egy életen át gondoskodni fogunk valakiről, akit szeretünk.