Soha rosszabb munkám ne legyen

airport-178192_1280

Sokszor elgondolkodtam még gyerekként, hogy mi is szeretnék lenni. Fiú létemre, a szüleim, mindig valami orvosnak, vagy építész szakra szerettek volna küldeni. Persze hozzám egyik sem állt igazán közel, sőt tanulni sem szerettem, nem hogy főiskolára menjek, és még jó pár évig tanuljak. Tovább a bejegyzésre

Hogyan értjük meg szüleink, és gyermekeink?

Gyerekkorban, mindig úgy neveltek engem, hogy ha nem tanulok meg gondoskodni magamról, akkor bajban leszek az életben. Elveszek, és mindig rá leszek utalva valakire. Kiszolgáltatottá válok. Négyen voltunk testvérek, és ez által szüleinknek, megoszlott az energiája és a figyelme köztünk. Sokáig nem is értettem, hogy hogyan tudnak ennyi felé figyelni, miközben a család fenntartásához szükséges anyagiakat is nap, mint nap elő kellett teremteniük. De ment nekik, valahogy. Nem is akár hogy. Visszagondolva, nagyon jó gyermekkorom volt, és ezt a testvéreim nevében is mondhatom. Megtanítottak mindenre, ami az élethez szükséges. Ezzel a tudással, szinte könnyű volt a felnőtté válás. Tovább a bejegyzésre